Egri Érseki Palota

Egri Érseki Palota

Tudtad, hogy az egri Érseki Palota szállodánktól egy karnyújtásnyira található?

Most nézzük meg, hogy mit is érdemes tudni Eger egyik legszebb látnivalójáról.

Története

Az Egri érseki palotát XVI. századi épületek felhasználásával kezdte építeni Erdődy Gábor püspök, az 1715-1732 közötti részeket Giovanni Battista Carlone. A földszintes, – és eredetileg jóval kisebb, de sokkal pompásabb – épületet medencék és kertek vették körül madárházzal. Az emeletet csak később, Barkóczy Ferenc püspöksége alatt építették rá. 1761-1775 között Eszterházy Károly püspök Fellner Jakabbal bővíttette ki az épületet. A klasszikus stílusú épületcsoportot Pyrker János László érsek emeltette.

Az épület bemutatása

Az U alaprajzú épületegyüttes keleti homlokzata előtti díszudvart kovácsoltvas kerítés választja el az utcától. A díszudvart délen és északon egy-egy egyemeletes épületszárny határolja; a déli szárny mögötti szabálytalan, nagyjából trapéz alakú udvart egyemeletes palotaszárnyak zárják körül. Az északi szárny mögött szabálytalan ötszög alaprajzú gazdasági udvar és gazdasági épületek állnak. A középső épület szabálytalan alaprajzú, kelet felől három-, nyugatról kétszintes. A középső részt kétoldalt kocsiáthajtó kapcsolja a rá merőleges szárnyakhoz, melyeket Josef Ignaz Gerl és Francz József építették.  Az északi kocsibehajtón keresztül sétálva, a középső szárny nyugati oldalán az egykori érseki pincerendszer régi bejáratát lehet megtalálni. A keleti homlokzatot annak középtengelyében konzolokon nyugvó, kovácsoltvas mellvédes erkély díszíti. A középső épület földszintje boltozott, az első- és második szint jellemzően síkfödémes. A kocsiáthajtókat, az előcsarnokot, a díszlépcsőházat stukkók és faragott kőelemek díszítik. A második emeleten a XVIII. század második felében épített cserépkályhák állnak. A középső épület nyugati oldalához két szintet átfogó kápolna csatlakozik oratóriummal; berendezése részben XVIII. századi. A déli épületcsoport  főhomlokzata az Eszterházy térre néz, kapuja a középtengelyben nyílik. A kapu fölött konzolok álló kovácsoltvas mellvédű erkély ugrik előre. A főpárkány fölött bábos párkányos attika, középmezejében felirattal. Két szélső tengelyében félkupolával fedett pavilon magasodik. E szárny udvari homlokzatán a középtengelyben kiülő rizalitban kiképzett lépcsőházat 1827–1847 között ifj. Zwanger József építette. Az elegáns rácsos vaskaput és a középső épületrész emeleti erkélyrácsát Fazola Lénárd kovácsolta.

Az északi homlokzathoz csatlakozó díszlépcsőházat 1765-ben építette Fellner Jakab.

Látnivalók, intézmények a palotában

Az északi szárny régebben a gazdasági épületrész volt, most az Érseki Gyűjteményi Központ található meg. Itt őrzik egyebek közt Mária Terézia koronázási palástját is: ezt és a gyűjtemény több más, kimagaslóan értékes darabját Erdődy Gábor egri püspök kapta ajándék gyanánt a császárnőtől. A kiállított tárgyak zöme a XVIII. és XIX. század ötvös- és textilművészetének remeke (szentségtartók, ereklyetartók, kelyhek, palástok, miseruhák).

Ugyancsak az északi szárnyban találhatjuk meg a Főegyházmegyei Levéltárat. A püspökség középkori levéltárából csak a jobbágyszolgáltatásokat tartalmazó „Szent János-könyvek” maradtak meg a XV. század második feléből. Szentszéki jegyzőkönyvek 1600-tól, folyamatos egyházkormányzati iratok a XVIII. század elejétől vannak. Barkóczy Ferenc érsek hivatalba lépésétől kezdve a szentszéki protokollumköteteket levélmásolati könyvekként használták. Az iratok rendezését Eszterházy Károly püspök először két jezsuitára bízta, majd 1766-ban egyik papjára, Torner Ignácra testálta. Őt e hivatalában Kotuts Mátyás, majd Fangh István követte; hármuk munkájának eredményeként 1778-ban elkülönítették a gazdasági, 1779-ben pedig az egyházi levéltárat: mindkettőt tematikus rendben, lajstromkönyvekkel. 1804-ben, a kassai és a egyházmegye létrehozásakor kiválogatták és elvitték az elcsatolt plébániák iratanyagát, csak a protokollumkönyvek maradtak Egerben. A levéltárak terjedelme ezzel közel felére csökkent, így 1805-ben a megmaradt anyagot új tárgycsoportokba rendezték, az ezután keletkezett egyházkormányzati és gazdasági iratokat pedig „új levéltár” (Archivum novum) néven külön egységként, eleinte folyószámos iktatással, majd a Hangony József levéltáros által 1818 és 1830 között kialakított tárgycsoportok szerint kezelték. Az iratokat az 1770-es évektől tartották az érseki palota levéltári célra épült helyiségében, csak az 1923 utáni iratokat helyezték át 1954-ben (a levéltár kettős kezelése idején) egy külön raktárba.

A káptalan levéltárát nem a főegyházmegyei levéltár őrzi, mivel annak hiteleshelyi részét 1950 után államosították, majd 1964-ben magánlevéltári részét (az érsekség és a szeminárium gazdasági levéltárával együtt) is átadták a Heves Megyei Levéltárnak.

 

A kép eredete: https://mindenamieger.blogspot.hu/2016/05/erseki-palota-turisztikai.html